A báltermek táncai jelentősen eltértek az egyszerű emberek táncától. Előre megtervezett, szigorú koreográfia szerint nem is táncolták, inkább lejtették őket. A táncosok, körben, sorokban vagy oszlopokban táncoltak. Általában a két nem külön sorakozott fel, és ha együtt is táncoltak, nem értek egymáshoz, kerülgették egymást. A fejlődés azonban itt sem állt meg. Először a leány a kendőjét nyújtotta a fiúnak, és a kendő két végét fogva, már egymással táncolhattak. Később már a kezüket is összeérintették, vagy kezet is fogtak, vagy az alkarjukat érintették össze tánc közben, végül a XIX. századra már a keringők, a polka és a galopp uralja a báltermeket. Ezzel megszülettek a társasági táncok.
A XIX. század polgári forradalmai, az iparosodás és a kereskedelem egyre jobban segítette a táncok elterjedését, nemzetközivé válását. Az 1920-as, 30-as évektől a gramofon elterjedésével és az első tánczenekarok megszületésével felvirágzott a tánctanárok csillaga.
A nevelőintézeteken kívül, ahol a tánc és illemtanárok oktattak, megjelentek az első tánciskolák. A tánctanárok viszont még ekkor is meglehetős szigorúsággal ragaszkodtak az arisztokratikus szabályokhoz. Sok népi, vagy külföldi eredetű tánc nem volt nekik szalonképes. Tiltakoztak is, amíg lehetett, de ha már egy divatőrület elharapódzott és mindenki az új zenére akart szórakozni, táncolni, ők se tehettek egyebet, elkezdtek munkálkodni és létrehoztak olyan táncokat, amik az adott divatos zenére táncolhatók, de megfeleltek a báltermi szabályoknak, ízlésüknek és előképzettségüknek. Így születtek meg például a versenytánc latin amerikai (eredetű) táncai, a swing és a rock & roll tánctermi változatai, illetve az un. divattáncok.
Az hogy mely zenék és táncok válnak széles körben ismertté, illetve maradnak fenn tartósan, az idő és a tisztelt "nagyérdemű" közönség dönti el. Ugyanúgy, mint a (komoly és könnyű) zenében, a táncban is vannak klasszikusok. Ezeket a klasszikusokat szokás társastáncként említeni és tanítani.
Versenytánc
A bálok és zenés rendezvények nem csupán a szórakozást szolgálták, hanem mindig is a két nem találkozóhelyei voltak. Itt ismerte meg a társaság az eladósorba került (elsőbálos) hölgyeket, és itt néztek pár után a fiúk, férfiak. Ma is a zenés szórakozóhelyek a párválasztás népszerű helyszínei. Nem volt sosem elhanyagolható az sem, hogy az adott hölgy, fiatalember vagy pár hogy mutatott, és főképpen hogy táncolt. Játékos versenyeken nyereményekkel jutalmazták a legjobbakat.
Manapság a társastánc-órákon főleg a nemzeti és nemzetközi versenyeken táncolt táncokat tanulhatjátok meg. Két csoportra oszthatjuk őket:
a standard táncokra és az úgynevezett latin-amerikai táncokra.
